Egy mosoly ezerféle lehet: meleg, szívből jövő, ironikus, könnyed, intelligens...

Minden kultúrának megvannak a maga szokásai a mosolygásban is, de ahhoz, hogy a lehető legtöbbet ki tudjuk hozni a mosolyunkból, nem árt gyakorolni! :)

Ugyanaz a nyelv, ugyanazok a kulturális gyökerek - az angol és az amerikai mosoly mégis különbözik. Az amerikaiak kimutatják a foguk fehérjét, ahogyan Julia Roberts vagy Tom Cruise teszi.

Az angolok ellenben zárt ajkakkal mosolyognak, kicsit úgy, mintha grimaszolnának. Nézzük csak meg Károly walesi herceget!

Az amerikaiak szerint az angol mosolynak semmi köze a jó érzés kifejezéséhez, sokkal több a társadalmi hierarchiához, a britek szerint viszont az amerikai "keep smiling" egyáltalán nem őszinte.

A japánok jóval több figyelmet fordítanak mosolygáskor a szemre, mint a szájra. Ezt már az internetes nyelvben is megfigyelhetjük a Közép-Európában is elterjedt :-) (smiley) tipikusan amerikai mosolyt formáz, míg a japán változata (^-^) a szemet teszi hangsúlyossá. Mintha egy mosolygó japán köszönne vissza ránk a monitorról.

A különböző országokban más-más hívószavakat használnak a fotósok a mosoly előcsalogatására. Az amerikaiaknál a sajt (cheese) a varázsszó, az ausztráloknál a pénz (money), a spanyoloknál a krumpli (patata), a japánok pedig a "whisky" hallatára fakadnak mosolyra, mert úgy tűnik, nincs erre saját szavuk.

A magyar fotósok szerint, ha a kamera előtt feszengők kórusban azt kiáltják: "egérke!", máris mosolyra húzzák szájukat.

A ma embere világszerte gyakrabban és nyíltabban mosolyoghat, mint elődei, a fogápolás fejlődése révén ugyanis szebbek lettek a fogaink, nem szégyelljük mutogatni őket.

Forrás: Signal